Próféta Galéria

Ének a határtalanról Zenés irodalmi műsor Weöres Sándor verseiből

Az összeállításnak nem célja a hatalmas Weöres életmű bemutatása.
Csupán arra vállalkozik, hogy a teljesség igénye nélkül felvillantson néhány képet a költő gazdag képzelet- és gondolatvilágát megelevenítő írásaiból. A filozofikus mélységű versektől kezdve, a játékos és humoros írásokon keresztül az erotika vibráló légkörén át haladva igyekszik megsejtetni a hallgatóval létünk magasabb, vagy ha úgy tetszik, mélyebb értelmét.
A műsor gerincét az 1980-ban megjelent „Ének a határtalanról” című kötet megzenésített versei adják, egyfajta hangulati ívet alkotva a prózában elhangzó versek között. Közben, a költővel együtt tipródhatunk létünk végső kérdésein, vagy nevethetünk a percenként ránk ömlesztett információs káosz értelmetlenségén, megrendülhetünk az elmúlás fájdalmán, szembesülhetünk a politikai frázisok hiábavalóságával, vagy éppen rácsodálkozhatunk az élet erotikus vágyódással teli, örökös élni akarására.
A Weöres Sándorral eltöltött egy óra hozzásegíthet ahhoz, hogy kiszakadva a mindennapok karrier-, siker-, és pénzorientált világából, percnyi életünket igyekezzünk egy kicsit jobban az öröklét léptékéhez igazítani.



ÉNEK A HATÁRTALANRÓL

Amikor még senkise voltam,
fény, tiszta fény,
a kígyózó patakokban
gyakran aludtam én.

Hogy majdnem valaki lettem,
kő, durva kő,
hegylejtőn jég-erezetten
hömpölygetett nagy erő.

És végül élni derültem,
láng, pőre láng,
a szerte határtalan űrben
mutatom valódi hazánk.

ZENESZERZŐK: Andrejszki Tibor, Borka Zsolt

KÖZREMŰKÖDNEK:
Andrejszki Tibor – gitár, ének
Borka Zsolt – gitár, ének
Kőszeghy Miklós – basszusgitár, ének
Virághalmy Gergő – hegedű

A VERSEKET ELMONDJA: Borka Zsombor

A Nemzetközi Bicsérdi Művésztelep

A művésztelep 1994-ben alakult pécsi, baranyai művészek és a Bicsérdi Önkormányzat, mint gesztor közös szövetségével. Országos és külföldi kiállításokon vesznek részt munkáikkal. Kezdetektől az a koncepció vezérelte a művésztelep tevékenységét, hogy egy olyan szellemi alkotóműhely jöjjön létre, amiben a képző- (festészet, grafika, szobrászat, fotó) és iparművészeti (kerámia, zománc, üveg) szekciók egy időben képviseltetik magukat. Sőt, ezen túlmenően időnként a társművészeket is felkértek, hogy gondolataikkal, alkotásaikkal jelenjenek meg, és hassanak a Művésztelep munkájára. Amikor Bicsérd polgármestere befogadta a művésztelepet, arra is gondot fordított, hogy a község és a kistérség lakossága is bekapcsolódjon a Művésztelep munkájába, és profitáljon abból. Így tevékenyen részt vesznek a Művésztelep tagjai a falu rendezésében (temető rendezésében, virágosításban, köztéri alkotások felállításában, szobrok, domborművek, zománcozott alkotások elkészítésében), az iskola művészeti-esztétikai oktatásában, valamint egyéni érdeklődők patronálásában. A művésztelep egy hetes kurzusa alatt komoly és nehéz művészi, alkotói vitákban felmerülő kérdésekre keresi a választ, majd két hónap múlva a decemberi kiállításon mutatja be az összegzést. Tavasszal pedig a térség kiállítótermei fogadják az alkotásokat. A művésztelep résztvevői minden évben egy-egy alkotásukat ajándékozzák az önkormányzatnak, így ez a gyűjtemény az utókorra száll.

Kecső Endre HŐSÖK című kiállításához

,,Talán, tulajdonképpen álomképeket festek, mert- mint Mezei Árpád írja: „Az álom szimbolikája minden népnél minden időben azonos” továbbá tud-juk, hogy az álom szimbólumai többértelműek. ..tovább

Adam Würtz Jr.

Curriculum Vitae
ÁDÁM WÜRTZ Jr.

Born on 22 May 1957, in Budapest, Hungary in a family of artists
Parents:  Ádám Würtz graphic artist, Klára Szentirmai textile artist ..tovább

Berencsi Attila - Beri Ary A hatodik elem című tárlata

„…Berencsi Attilával mégis jó leülni és beszélgetni. Nemcsak azért, mert egyik pillanatról a másikra vált témát – festészetről a zsiráfokra tereli a szót, meghökkentő kérdéseket tesz föl és gondolkodtat el-, hanem mert ráérősen válaszol, figyel, és nem intézi el a dolgokat közhelyek puffogtatásával.
És hiába vagyunk egy nyilvános szórakozóhelyen, senki nem akarja kizökkenteni őt a beszélgetésből. Nem úgy, mint 20 éve, amikor tini lányok rohamozták volna meg. Inkább úgy, mint azelőtt, hogy Beri Ary lett volna belőle. Mondjuk, mint Ózdon, ahol 1967-ben született.
Ott még Berencsi Attila volt, egy csenevész kiskölyök, aki indián akart lenni, és lett is.  Kevesebb sikerrel, mint Winetou, ugyanis a nagy elődöt sosem kergette meg egy csapat alsó tagozatos cowboy. De a ruha, amit maga varrt –függönyrojttal díszítve, hogy indiános legyen az jó lett.
Ügyes keze volt. Rajzolgatott. Csellózott is. Nagymamája engedte és támogatta, meg aztán egy zongora úgysem fért volna el a panelban. Nem volt még nyolcadikos, amikor anyja Pestre vitte. Ismeretlenbe. Attila képes lett volna katonai iskolába iratkozni, csak, hogy ne kelljen otthon lennie többé. A kisképzőbe vették fel inkább. Grafikusnak lenni, tulajdonképpen ez is van annyira kreatív munka, mint a katonaság. Főleg ha tehetségesnek tartják a tanárai. Annak tartották. Attilát mégis a zene érdekelte, a rock’n roll, vagyis az egy generációval előbbi megfogalmazás szerint a hosszú haj meg a hülye zene. Hosszú haj nem volt, zenekar igen, és már gúnynév is. Rajtaragadt, hogy Beri Ary rákenroll…
Egy koncertre igyekezett épp, amikor szembesült a magyar filmgyártás egyik égető problémájával, hogy az anyagi támogatás már megvan, de főszereplő még nincs a filmhez. A tarvíziós bőrdzsekiben pompázó filmesek odaálltak a hátizsákos kisfiú elé, és feltették a kérdést, ugyan lenne-e kedve betölteni ezt az űrt. Pillanatnyilag jó ötletnek tűnt.
A „Szerelem első vérig” sikeres lett. Nagyon sikeres. Magyar filmről ma már szinte elképzelhetetlen, hogy ennyien beüljenek rá. Beri Ary bekerült a lányszobákba, mint kép, szobák falán. …Sikoltoztak a koncertjén, mert zenélt is néha, a Játékos fiukkal, meg a Pillangókkal. Többen állítják, látták a koncerteket. Találkoztunk olyanokkal, akik szerint jók voltak. De a lányok meg a mozi pénztárak inkább filmet akartak. Jött a „Szerelem második vérig”, vele dalok, melyet, szövegeit saját maga írta, és amiket többen hallgattak, mint a Játékos fiúkét. Azzal a sorral, hogy „A semmire a semmi nem lehet mentség” több száz tinédzserszerelemre lehetett pontot tenni.
A rajongást nem lehetett megállítani. …És nem akart Beri Ary sem lenni, akinek a frizuráját fiúk másolják, aki hasonlít a plakátfiúra, de semmi köze Berencsi Attilához. Menekült. Elvegyült volna. Zenélt volna. Festett volna. De nem tudott elvegyülni. Filmezni hívták. Újra és újra. De csak egyetlen akadt, amibe nem szerelmest kellet volna játszania. A „Túsztörténet” tetszett a külföldi kritikusoknak is. San Sebastianban megkapta érte a legjobb főszereplőnek járó díjat. Nem engedték ki az illetékesek, Hagyták, hogy próbálja a szmokingot, majd azt hazudták neki nincs vízum, mert nincs konzul. Volt vízum, csak nem neki, átvette a díjat helyette más, amit egy év múlva összetörve adtak neki oda. Nem ment többé filmgyárba.
Egy rendező szerint ő volt a legjobb színésze az összes közül. Egy dramaturg szerint a filmeseknek mindig bűntudatuk van, ha egy civilt beemelnek maguk közé, aztán elejtenek. Attila azt mondja, nem sértődött meg. Csak nyomott egy pontot a Beri Ary a filmsztár fejezet végére. Isaura, a kancsal rabszolgalány alakítója soha életében nem tudott megszabadulni attól, hogy ne Isaurának a kancsal rabszolgalánynak tartsák. Berencsi Attila a jóképű szerelmes szerepétől nem tudott szabadulni. Neki még annyi sem jutott, hogy a szappanoperája végen valaki felszabadítsa a beriaryság alól. Energiáit csak az kötötte le, hogy tudatosítsa: ő nem az a fiú, akinek rajongók hiszik. 
Egykori zenekara tagjaiból milliomos lett vagy megasztár. A nagyhatalmú lemezgyári szerkesztőt, aki még kiadni sem javasolta a „szerelem második vérig”című albumot, most királynak hívják rajongói. A filmesek találtak más színészeket. Dalszövegeit csak pop sztárocskák használják, csak néha fizetni felejtenek el érte. Berencsi Atilla az elmúlt húsz évben zenélgetett, festegetett, bujkálgatott. Kevés barátja volt, néha velük sem akart találkozni. Újságíróval beszélni sem volt hajlandó. Eltűnt.
Csoda, hogy a festményei megrendelői egyáltalán megtalálták. Egyik adta a másiknak a nevét, hogy itt ez a fiú, aki jól fest és bármit lefest, amit kérnek tőle. Már ha elvállalta…
Berencsi Attila pedig tanult. Rájött, hogy nem elég a tehetsége. Gyakorolnia is kell, új technikákat kipróbálnia, gitáron és vásznon is, hogy ami megszületik, az tényleg egyedi legyen, olyan, amit még senki nem csinált előtte. Amiből nincs több a földön…”      (Veress Kriszta)

1 | 2 | 3 | .. 6