Ének a határtalanról Zenés irodalmi műsor Weöres Sándor verseiből
Az összeállításnak nem célja a hatalmas Weöres életmű bemutatása.
Csupán arra vállalkozik, hogy a teljesség igénye nélkül felvillantson néhány képet a költő gazdag képzelet- és gondolatvilágát megelevenítő írásaiból. A filozofikus mélységű versektől kezdve, a játékos és humoros írásokon keresztül az erotika vibráló légkörén át haladva igyekszik megsejtetni a hallgatóval létünk magasabb, vagy ha úgy tetszik, mélyebb értelmét.
A műsor gerincét az 1980-ban megjelent „Ének a határtalanról” című kötet megzenésített versei adják, egyfajta hangulati ívet alkotva a prózában elhangzó versek között. Közben, a költővel együtt tipródhatunk létünk végső kérdésein, vagy nevethetünk a percenként ránk ömlesztett információs káosz értelmetlenségén, megrendülhetünk az elmúlás fájdalmán, szembesülhetünk a politikai frázisok hiábavalóságával, vagy éppen rácsodálkozhatunk az élet erotikus vágyódással teli, örökös élni akarására.
A Weöres Sándorral eltöltött egy óra hozzásegíthet ahhoz, hogy kiszakadva a mindennapok karrier-, siker-, és pénzorientált világából, percnyi életünket igyekezzünk egy kicsit jobban az öröklét léptékéhez igazítani.
ÉNEK A HATÁRTALANRÓL
Amikor még senkise voltam,
fény, tiszta fény,
a kígyózó patakokban
gyakran aludtam én.
Hogy majdnem valaki lettem,
kő, durva kő,
hegylejtőn jég-erezetten
hömpölygetett nagy erő.
És végül élni derültem,
láng, pőre láng,
a szerte határtalan űrben
mutatom valódi hazánk.
ZENESZERZŐK: Andrejszki Tibor, Borka Zsolt
KÖZREMŰKÖDNEK:
Andrejszki Tibor – gitár, ének
Borka Zsolt – gitár, ének
Kőszeghy Miklós – basszusgitár, ének
Virághalmy Gergő – hegedű
A VERSEKET ELMONDJA: Borka Zsombor
