La donna allo specchio: Luciano Angeleri és Paolo Vegas kiállítása
A két biellai művész munkáit összekapcsolja az életöröm és az olasz nő iránt érzett rajongás, amely bár más és más formákban ölt testet, mégis egyértelmű vezérmotívumként vonul végig a kiállításon. A femme fatale, legyen bár elegáns filmsztár, balerina, vagy bejárónő egyaránt lehet a tekintet, a vágy és a művészet tárgya. A festő és a fotográfus más-más szemszögből tárja elénk korunk kérdéseit, gyönyörködtető, idealizált nők képeiben.
Luciano Angeleri és Paolo Vegas művészetéről
Luciano Angeleri és Paolo Vegas művészetéről
Luciano Anegeleri - leginkább dalairól ismert művész - a színpad után a galériákat és a művészetbarátokat is lenyűgözte erőteljes, domináns képi világával; festményein a dekorativitás éppolyan fontos szempont, mint a könnyed pillanatok stilizált visszaadása. Összetéveszthetetlen képi világában keveredik az olasz Modigliani nőideálja a futurista képi világgal és az itáliai design eklektikus díszítményeinek míves harmóniájával. Képein a nagy egységes színfelületek, az erős kontrasztok és a némileg primitív formavilág keveredik a festmény felületére aplikált tárgyakkal (tükrök, gyöngyök). A művész - dalaiból is jól ismert - örökkön keresett, ideális nőt kutatja tovább festményein, melyekről az erotika helyett némi irónia és minduntalan a tárgyiasult, kissé rideg, arctalan nő köszön vissza.
Angelieri fő motívumainak örök ismétlődése: „Féri és Nő”, ami nem más, mint maga a szerelem. Nem számít, hogy romantikus eredetű, vagy épp az ellenkezője! És az sem lényeges, hogy legújabb, nagy volumenű munkái egy gótikus katedrális színekben pompázó és csillogó ablakaival kapcsolatosak. Tényleg van még olyan ember, aki azt hiszi, hogy létezhet modern művész a művészet történetének ismerete és annak gyökerei nélkül? Olyan, aki figyelmen kívül hagyja múltját, a tradíciót, a tapasztalást? És akkor itt vannak az alakjai; női formái, az ikonjai, akiket élete párja, az elbűvölő és szimbolikusan mellé rendelt Cris nyomán formált meg. Nyelvezetét leginkább a virágosság, a szabadság, a könnyedség, a kötetlenség, a vidámság és a szecesszió jellemzi, ugyanakkor díszes és dekoratív, mely jól korrelál a belsőépítészettel. Költői, ugyanakkor haszonelvű elképzelései vannak a művészetről, ami kombinálja a zenét a festészettel; tartalmában pedig megjelenik a primitívizmus és a modernitás, a spontaneitás és a tervezettség, a képzelt és az anyagi.
Paolo Vegas fotósorozatának vezérmotívuma a klónozás, azaz az egy képen belüli alak-többszörözés. A digitális képalkotás által nyújtott lehetőségek a művész számára szinte kiaknázhatatlanul sok új utat nyitottak meg. A szinte hétköznapinak mondható enteriőrök képi világát megbolondító, kihívóan öltöztetett (vetkőztetett) modellek a manökeneket és a reklámok képi világát idézik. Az első látásra a reklámfotók világából jól ismert beállítások, unalomig ismételt képek tudatosan idézik fel a kommerciális hangulatot, miközben pont ennek a világnak állítanak görbe tükröt. A lányok megtöbbszörözése az ízlés és a szépségideál uniformizálására tett kísérletek sikerességét kérdőjelezi meg. A fotókat nézve döbbenünk rá, hogy a képen nem három hasonló, hanem egy és ugyanazon nő jelenik meg háromszor, csak éppen szemünk annyira hozzászokott a "magazin-lányok" egységesen hibátlan szépségéhez, hogy szinte fel sem tűnik, hogy itt nem hasonlóságot, hanem azonosságot látunk. A klónozás persze ma egészen más kérdéseket is feszeget. A közelmúltban igen nagy port kavart tudományos hír az emberi klónozás lehetséges megvalósulásáról ismét etikai, kulturális sőt filozófiai kérdéseket is felvet, így a klónozott lányok képeit tekinthetjük a kor egy igen fontos kérdésére adott művészi válasznak, amely az örök fiatalság, de a sokszorozhatóság és a behelyettesíthetőség kérdéseit éppúgy felvetik, mint a virtuálisan sokszorozható személyiség és az ezzel szorosan összefüggő társadalmi szerepeink "maszkjaink" (persona) kellemetlen kérdését. Így tükrözve a képeken saját személyes kérdéseinket.
Angelieri fő motívumainak örök ismétlődése: „Féri és Nő”, ami nem más, mint maga a szerelem. Nem számít, hogy romantikus eredetű, vagy épp az ellenkezője! És az sem lényeges, hogy legújabb, nagy volumenű munkái egy gótikus katedrális színekben pompázó és csillogó ablakaival kapcsolatosak. Tényleg van még olyan ember, aki azt hiszi, hogy létezhet modern művész a művészet történetének ismerete és annak gyökerei nélkül? Olyan, aki figyelmen kívül hagyja múltját, a tradíciót, a tapasztalást? És akkor itt vannak az alakjai; női formái, az ikonjai, akiket élete párja, az elbűvölő és szimbolikusan mellé rendelt Cris nyomán formált meg. Nyelvezetét leginkább a virágosság, a szabadság, a könnyedség, a kötetlenség, a vidámság és a szecesszió jellemzi, ugyanakkor díszes és dekoratív, mely jól korrelál a belsőépítészettel. Költői, ugyanakkor haszonelvű elképzelései vannak a művészetről, ami kombinálja a zenét a festészettel; tartalmában pedig megjelenik a primitívizmus és a modernitás, a spontaneitás és a tervezettség, a képzelt és az anyagi.
Paolo Vegas fotósorozatának vezérmotívuma a klónozás, azaz az egy képen belüli alak-többszörözés. A digitális képalkotás által nyújtott lehetőségek a művész számára szinte kiaknázhatatlanul sok új utat nyitottak meg. A szinte hétköznapinak mondható enteriőrök képi világát megbolondító, kihívóan öltöztetett (vetkőztetett) modellek a manökeneket és a reklámok képi világát idézik. Az első látásra a reklámfotók világából jól ismert beállítások, unalomig ismételt képek tudatosan idézik fel a kommerciális hangulatot, miközben pont ennek a világnak állítanak görbe tükröt. A lányok megtöbbszörözése az ízlés és a szépségideál uniformizálására tett kísérletek sikerességét kérdőjelezi meg. A fotókat nézve döbbenünk rá, hogy a képen nem három hasonló, hanem egy és ugyanazon nő jelenik meg háromszor, csak éppen szemünk annyira hozzászokott a "magazin-lányok" egységesen hibátlan szépségéhez, hogy szinte fel sem tűnik, hogy itt nem hasonlóságot, hanem azonosságot látunk. A klónozás persze ma egészen más kérdéseket is feszeget. A közelmúltban igen nagy port kavart tudományos hír az emberi klónozás lehetséges megvalósulásáról ismét etikai, kulturális sőt filozófiai kérdéseket is felvet, így a klónozott lányok képeit tekinthetjük a kor egy igen fontos kérdésére adott művészi válasznak, amely az örök fiatalság, de a sokszorozhatóság és a behelyettesíthetőség kérdéseit éppúgy felvetik, mint a virtuálisan sokszorozható személyiség és az ezzel szorosan összefüggő társadalmi szerepeink "maszkjaink" (persona) kellemetlen kérdését. Így tükrözve a képeken saját személyes kérdéseinket.
.jpg){kind=link}
