„Matricák 2012” – megnyitó
„Matricák 2012” – Kisméretű Elektrográfiai Alkotások Nemzetközi Kiállítása a Próféta Galériában 1.
A kiállítást L. Simon László kultúráért felelős államtitkár nyitotta meg.
Dr. Hoffmann Tamás Újbuda polgármestere és Dr. Kupper András a kerület kultúráért felelős alpolgármestere is méltatta a tárlatot.
A kiállításról bővebben a tovább gomb megnyomásával olvashatnak.
A kiállítást L. Simon László kultúráért felelős államtitkár nyitotta meg.
Dr. Hoffmann Tamás Újbuda polgármestere és Dr. Kupper András a kerület kultúráért felelős alpolgármestere is méltatta a tárlatot.
A kiállításról bővebben a tovább gomb megnyomásával olvashatnak.
A Próféta Galéria tárlata a "MATRICÁK 2012" rendezvény nyitó kiállítása, melyen 64 művész (35 magyar és 29 külföldi) digitális alkotása látható. A kiállítás színes, változatos keresztmetszetét adja az elektronikus médiummal létrehozott új, néhány évtizedes múltra visszatekintő képzőművészeti műfajnak.
A Magyar Elektrográfiai Társaság „Matricák 2012” című, két témakörben („Szabad kategória” és „100 éve született Nicolas Schöffer”) meghirdetett pályázatára érkezett alkotások közül több szempont alapján válogattuk az anyagot. A pályaművek jellegének szinte átláthatatlan sokszínűsége, a műfaji határok összemosódása miatt a művek minél szélesebb skálán való bemutatását tekintettük célravezetőnek. Fontos szempont volt az elektrográfiák válogatásakor a galéria különböző hangulatú tereinek kreatív felhasználása, valamint a formai egyezések, a vizuális rímek figyelembevétele. Az első csoportot a geometrikus, architektonikus és kinetikus törekvések nyomdokain létrejött munkák képviselik. A kiválasztott alkotók közül többen a Schöffer Miklós centenárium alkalmából kiírt „100 éve született Schöffer Miklós” kategóriában küldték el munkáikat. Alkotásaik sokszínűségében egységet alkot a kinetikus, tér- és fénydinamikus művészet hatása, legtöbbször hommage-ként emléket állítva a világhírű magyar származású művésznek. A „Szabad kategóriában” benyújtott pályaműveik alkotói közül is többen ehhez a hagyományhoz csatlakoznak.
A második kategóriába soroltuk azokat a munkákat, amelyek a személyes emlékezés és a tárgyi emlékek ellentmondásos kapcsolatával, valamint a múlthoz való személyes és kollektív viszony kérdéskörével, a megélt múlt eseményeinek rekonstruálhatatlanságával foglalkoznak. Ezeken a munkákon a szubjektumhoz kötődő tárgyak és a kollektív emlékezet látványelemei egészben vagy töredékesen, felismerhetően, vagy csak sejtéseket sugallva jelennek meg a képsíkon. Ezek felidézése az asszociációk útvesztőjébe vezeti a befogadót, felvetve az élmény közvetíthetőségének kérdéskörét. A közvetíthetőség eleve kudarcra ítélt próbálkozásai, a meg nem élt, vagy feldolgozatlan események nyomai jelennek meg egy-egy művész sorozatainak lapjain. Az alkotás folyamata sokszor a szemlélő számára is visszafejthető, lekövethető, máskor azonban éppen a titok, az irracionalitás, a megfejthetetlenség miatt kelti fel a kíváncsiságot. Egyes munkákban az abszurd, a groteszk, máskor azonban inkább a tragikus hangnem kap nagyobb szerepet.
Harmadik kategóriába a betűket, jeleket felhasználó képeket soroltuk. Ide tartoznak azok a munkák, ahol a felületen létrehozott kép kiindulópontja egy, a korábbi kontextusából kiragadott vizuális jel, szöveg, vagy betű, amely a nyomaton új jelentéstartalmak hordozójává válik. Máskor a jelek ismétlődése valamely szabályt követő, vagy véletlenszerű textúraként, esetleg ál-faktúraként, új esztétikai élmény alapjává válik, vagy újabb jellé, szimbólummá, máskor absztrakt, áthatolhatatlan felületté változik.
A Magyar Elektrográfiai Társaság „Matricák 2012” című, két témakörben („Szabad kategória” és „100 éve született Nicolas Schöffer”) meghirdetett pályázatára érkezett alkotások közül több szempont alapján válogattuk az anyagot. A pályaművek jellegének szinte átláthatatlan sokszínűsége, a műfaji határok összemosódása miatt a művek minél szélesebb skálán való bemutatását tekintettük célravezetőnek. Fontos szempont volt az elektrográfiák válogatásakor a galéria különböző hangulatú tereinek kreatív felhasználása, valamint a formai egyezések, a vizuális rímek figyelembevétele. Az első csoportot a geometrikus, architektonikus és kinetikus törekvések nyomdokain létrejött munkák képviselik. A kiválasztott alkotók közül többen a Schöffer Miklós centenárium alkalmából kiírt „100 éve született Schöffer Miklós” kategóriában küldték el munkáikat. Alkotásaik sokszínűségében egységet alkot a kinetikus, tér- és fénydinamikus művészet hatása, legtöbbször hommage-ként emléket állítva a világhírű magyar származású művésznek. A „Szabad kategóriában” benyújtott pályaműveik alkotói közül is többen ehhez a hagyományhoz csatlakoznak.
A második kategóriába soroltuk azokat a munkákat, amelyek a személyes emlékezés és a tárgyi emlékek ellentmondásos kapcsolatával, valamint a múlthoz való személyes és kollektív viszony kérdéskörével, a megélt múlt eseményeinek rekonstruálhatatlanságával foglalkoznak. Ezeken a munkákon a szubjektumhoz kötődő tárgyak és a kollektív emlékezet látványelemei egészben vagy töredékesen, felismerhetően, vagy csak sejtéseket sugallva jelennek meg a képsíkon. Ezek felidézése az asszociációk útvesztőjébe vezeti a befogadót, felvetve az élmény közvetíthetőségének kérdéskörét. A közvetíthetőség eleve kudarcra ítélt próbálkozásai, a meg nem élt, vagy feldolgozatlan események nyomai jelennek meg egy-egy művész sorozatainak lapjain. Az alkotás folyamata sokszor a szemlélő számára is visszafejthető, lekövethető, máskor azonban éppen a titok, az irracionalitás, a megfejthetetlenség miatt kelti fel a kíváncsiságot. Egyes munkákban az abszurd, a groteszk, máskor azonban inkább a tragikus hangnem kap nagyobb szerepet.
Harmadik kategóriába a betűket, jeleket felhasználó képeket soroltuk. Ide tartoznak azok a munkák, ahol a felületen létrehozott kép kiindulópontja egy, a korábbi kontextusából kiragadott vizuális jel, szöveg, vagy betű, amely a nyomaton új jelentéstartalmak hordozójává válik. Máskor a jelek ismétlődése valamely szabályt követő, vagy véletlenszerű textúraként, esetleg ál-faktúraként, új esztétikai élmény alapjává válik, vagy újabb jellé, szimbólummá, máskor absztrakt, áthatolhatatlan felületté változik.
Schneller János
